A film egy olyan világot mutat be, aholl a természetes erőforrások kimerültek, a technikai fejlődés pedig fénysebességgel halad. Figyelik a helyet, ahol élünk, megtervezik az ételt, amit megeszünk. A kiszolgáló személyzet sem személy, hanem gép. Az egyik robot rendben tartja helyettünk a kertet, a másik vezeti a háztartást, még alkalmi társaságnak sem rosszak. Csupán szeretni nem képeset. Úgy tűnik, a robotok fejlődésének az érzelmek kifejezésére való képtelenségük szab határt. David egy szeretetre beprogramozott robotfiú, akit a Cybertronics egyik alkalmazottja és annak felesége fogadja örökbe tesztelés céljából. A házaspár saját gyermekét, állandóan ismétlődő betegsége miatt, a gyógyító kezelés módszerének feltalálásáig hibernálták. Noha David lassan-lassan a gyermeküké válik, megkap minden szeretetet és gondoskodást, mégis váratlan történések sorozata teszi számára lehetetlenné ezt az életet. Amikor sem az emberek, sem a gépek között nem találja a helyét, amikor egyedüli barátja és védelmezője Teddy, a szupermackó, David útnak indul, hogy felfedezze, hova is tartozik igazán. Így leleplezi le ezt a világot, amely a robot és a gép között egyszerre ijesztően óriási és mérhetetlenül kicsiny különbséget lát.

A bejegyzés trackback címe:

https://sci-film.blog.hu/api/trackback/id/tr932184973

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.